Bemutatták a Sarkadi Sándor című kismonográfiát

A két világháború közötti Szatmárnémeti egyik jelentős kulturális személyisége, Sarkadi Sándor életútját mutatja be az a kismonográfia, melyet Kereskényi Sándor irodalomtörténész és a szerző, Muhi Sándor mutatott be április 10-én.

A Posztmodern Távlatok Művelődési Műhelye keretében könyvbemutatóra került sor szerda délután 17 órától a Református Gimnáziumban működő Esperesi Hivatalban. A jelenlevőket Szilágyi Éva a tanintézmény igazgatónője köszöntötte, majd Kereskényi Sándor a műhely vezetője vette át a szót, végül pedig Muhi Sándor mutatta be a kismonográfiát.

Sarkadi Sándor összetett, izgalmas egyéniség, igazi polihisztor volt. Számos területen is megpróbálkozott az önkifejezéssel, önmegvalósítással, éppen ezért Muhi Sándor úgy gondolta érdemes egy kötetben összefoglalni mindazt, amit Sarkadiról tudnunk kell.

Figyelemre méltó a képzőművészeti tevékenysége, de emellett verseket, beszédeket, cikkeket írt, újságot, iskolai évkönyvet szerkesztett, házat tervezett és épített, tanított, volt iskolaigazgató, rendezett élőképet, állatkertet létesített, még a politikai életbe is belesodródott a magyar tanácsköztársaság idején.

Képzőművészeti irányú érdeklődése életének talán a legfontosabb jellemzője volt, bár egyéb elfoglaltsága mellett kevés ideje jutott erre. Készített olaj- és vízfestményeket, pasztellképeket, kerámiatárgyakat, szobrokat, domborműveket, köztéri alkotásokat, iparművészeti munkákat. Kitűnően rajzolt, már egészen fiatalon megnyilvánult a tehetsége a karikatúra területén is.

„Úgy gondolom, hogy egy olyan kisvárosban, mint a 20. század eleji Szatmárnémeti elsősorban a körülmények, a feladatok, elvárások predesztinálták erre a hozzá hasonlóan sokoldalúan tehetséges, a közösségért is felelősséget érző embereket. Kelepce, csapda ez, amelybe nemcsak ő, hanem Popp Aurél és még nagyon sokan mások is belekeveredtek. Miért említek csapdát? A gyakorlat azt igazolja, hogy a körülmények által diktált sokrétűség gyakran gátja lehet a tehetség, az alkotó energia, az egyéniség lendületes, teljes kibontakozásának" - nyilatkozta Muhi.

A kismonográfia szerzője egy, a Sarkadi írásáról szóló, 1942-ből származó grafológiai szakvéleményből szemelgetett néhány megállapítást azért, mert határozottan jellemzőnek érezte ezeket, másrészt mert így érthetőbbé vált számára az alkotó rendkívül összetett, olykor zavarba ejtő, egy átlagember számára talán nehezen követhető egyénisége.

„Többek között az olvasható itt, hogy az intelligenciája figyelemre méltó, elvből nem tűri, ha a dolgaiba avatkoznak, rapszodikus, nincs gazdasági érzéke, indokolatlanul pesszimista, önirónia és nagyon jó irodalmi cselekvőképesség jellemzi, művészlélek. Szereti mímelni a rettenetest, a megközelíthetetlent, de valójában szívesen segít másokon és előszeretettel osztja meg örömeit. Mindezek magyarázatot adnak arra is, hogy miért nem volt saját családja és miért maradt idős korára magányos a népes rokonság és a baráti kör ellenére" - magyarázta Muhi.

Sarkadiról szinte alig maradtak levelek, feljegyzések, Muhinak naplóról sincs tudomása, ezért ennyi év után bemutatásánál kénytelen volt elsősorban a barátok, ismerősök, tanítványok vele kapcsolatos vallomásaira hivatkozni. Megítélésem szerint különösen értékesek, hitelesek - Incze János feljegyzései mellett Popp Aurél és mások visszaemlékezései, véleményei is.



Ahhoz, hogy megértsük tevékenységének jelentőségét, súlyát az akkori város kulturális életében, jól kell ismerni a kor hangulatát, azokat a politikai, gazdasági váltásokat, változásokat, amelyeket Sarkadi Sándornak és kortársainak akarva-akaratlanul át kellett élnie. Mozgalmas, olykor veszélyes, más esetekben pedig nyomasztó, kilátástalan volt ez a közeg.

„Azért vállalkoztam ennek a kis könyvnek a megírására, mert Sarkadi földijeként és céhbeliként pontosan tudom mit jelentett, mit jelent ma is egy művésznek a kisvárosi lét vállalása. Naponta tapasztalhatjuk, hogyan szólnak bele ilyen körülmények között az alkotó lázadásaiba, álmaiba, kitörési kísérleteibe, valamint a közvetlen vagy tágabb értelemben vett környezet közömbössége és igénytelensége" - mondta el a szerző, aki Sarkadihoz hasonlóan több területen is megállja a helyét, képzőművészként, tanárként, helytörténészként, tudományos munkák, monográfiák szerzőjeként egyaránt.